Esszék

Hobbi

Mi a hobbi? Lássuk csak. A modern kor értelmező kéziszótára a Wikipedia szerint:

A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve…

A középkori Angliában a solymászat igen népszerű időtöltés volt, és az összes e célból használt különböző madár közül talán a kabasólyom (angolul Eurasian Hobby, latinul Falco subbuteo) volt a legnépszerűbb. Állítólag innen ered az átvett angol szó.

Egy másik magyarázat szerint az elnevezés egy másik pihenéssel kapcsolatos, hobby-nak nevezett állatról kapta a nevét: ez az állat egy kistermetű versenyló fajta volt. A „hobby-horse” kifejezés egy faragott botot, vagy „vesszőparipát” jelölt, amilyent a két lába közé kapva a magyar gyerekek is használtak régebben „lovacskázáshoz”. Innen ered a „to ride one’s hobby-horse” angol kifejezés, ami magyarul azt jelenti, hogy „kedvenc időtöltésének áldoz”, vagyis valamilyen kikapcsolódás jelleggel végzett tevékenységet folytat.

De mit jelent számomra, számunkra, az akvaristák számára?  Mégis, miért választjuk ezt a hobbit?

  • Talán, hogy a természet egy darabkáját a lakásunkba hozzuk? Gyönyörködjünk benne és Istenként élet halál urai legyünk?
  • Talán, hogy a rohanó életünkben legyen egy biztos pont, ahol megpihenhetünk? Ami előtt kikapcsulunk és egy pillanatra elfelejtehetjük gondjainkat?
  • Talán, mert a kutyát le kell vinni naponta háromszor, a macskának hullik a szőre és allergiásak vagyunk rá, vagy a hörcsög harap, a madár pedig csíp?
  • Talán, mert a lakás sötét pontját feldobná egy akvárium?
  • Talán, mert olthatatlan vágyat érzünk élőlények vizsgálgatása, megfigyelése iránt?
  • Talán, mert a vízben élő halak olyan életet élnek, melyben szárazföldi életmódra kárhoztatott szervezetünk, már sosem lesz képes?

Egyre több a talán és egyre több jut még az eszembe. Talán már nem is érdekes miért választottuk ezt a hobbit. Hisz a rabjává váltunk. A hobbiba való elmélyülés egyenes következménye, hogy szakértővé válunk. Tudásunk gyarapszik, tapasztalataink szélesednek. Egyre jobban meg tudjuk különböztetni  az egészséges halat a betegtől, a tápanyaghiányos növényt a kicsattanótól. Tudásunk mélyülésével azt is tudni fogjuk, hogy mi a baj és kezelni is fogjuk tudni.

A dolog másik oldala a technika. A használat közben észrevesszük a hibákat. Ha egyre többször elhangzik a szánkból a ” sokkal jobb lenne ha”, akkor annak az eszköznek záros határidőn belül mennie kell. A tanulópénzt mindenki megfizeti. Nincs tökéletesen összeállított akvárium. Elsőre nincs.

Nálam és most már egyre több hazai akvaristánál, nem csak a funkcó, de a dizájn is fontos szempont. Ennek a két elvárásnak megfelelő termékek köre szűk. Az áruk magas. De a hobbimat szeretem maximalistaként művelni. Az életben nem vagyok maximalista, legalábbis nem mindig 🙂  Azonban csak akkor van értelme a magas minőségű technikának, ha szakmai tudás is magas szinten van. Különben az egész inkább sznobizmus és pénzkidobás.

Minden akvárium egy külön mű. Úgy kell bánnunk vele, mint egy festménnyel, vagy egy szoborral. Csiszolni, simítgatni kell. Aztán egyet hátralépni és szemlélni.

A végeredmény előbb utóbb tetszeni fog. Mert a hobbiban pont az a jó, hogy addig nem nyugszunk, amig el nem érjük a célunkat. És ameddig ezt örömmel tesszük, addig a hobbink hobbi marad.

Minden hobbi célja az önmegvalósítás. Az akvarisztika kiváló lehetőséget nyújt, hogy kreativitásunkat kipróbálhassuk, techniai képességeinket fejlesszük. Tegyük hát! Legyen minnél több ember ennek a hobbinak a mestre!

Hogy tetszett?

Tetszett
0
Imádtam
0
Nem is tudom...
0

You may also like

6 Comments

  1. Hogy miért választottam… Fogalmam sincs, de az biztos, hogy ha egyszer valakit elkap, akkor azt magával is rántja a mélybe 🙂

  2. Ahogy azt korabban beszeltuk ezt a hobbit is rengeteg modon lehet uzni. Sajnos ha valaki mindenbol a legegyszerubbet szerzi be es a legolcsobban probal kijonni, annak az lesz a vege, hogy lemarad a „csodarol”. Egy ritkasan beultetett aksi, nem egeszseges novenyekkel es algakkal, csak a baj forrasa, semmikeppen az orome. Gyenge noveny fejlodes miatt egyre tobb alga lesz, a vizben megno a visszamaradt tapanyag felesleg, a halak stresszesek lesznek es idovel megbetegszenek.

    Ne azert vegyunk jobb akvariumot vilagitast, technikat, mert ez a divat. Azert vegyuk meg oket, hogy a novenyek es a halak is teljes pompajukban ragyogjanak es az elo kis kornyezet lehetoleg a legkevesebb problemaval uzemeljen.

    Amiota a „high-tech” novenyes modozatot uzom elmondhato, hogy minden noveny tokeletesen erzi magat. Elkepesztoen nonek, leveleik/viragaik gyonyoruek. A halak azota rengeteg buvohelyet kaptak igy belakjak az egesz aksit. Garnelak vigan elvannak a sok mas hal mellett, mert mindenkinek van helye ahol nyugodtan lehet. Hetente 1-2 ora foglalkozassal es a napi etetessel a termeszet egy gyonyoru darabja kerul a lakasunkba.

    nalam az akvariumon es az akvariumi novenyeken kivul sok mas noveny is van, a problema az hogy ezeknek a novenyeknek az esetek tobbsegeben nem tudjuk megadni azt amire szukseguk lenne. Igy lehet neha szepek, de tobbszor inkabb szenvednek. alacsony para, keves tap, tapanyag hianyos fold az atultetesek rendszertelensege miatt, es keves feny…

    a novenyes akvariumban talan ezt talaltam meg. van egy olyan allapot amikor a novenyek folyamatosan fejlodnek, atalakulnak es egyre szebbe valnak. hetente mas es mas arcat mutatja a novenyzet a novekedes miatt.

    nekem talan ezt jelenti ez a hobbi. a tokeletes egyensulyt, a termeszet kozelseget, egy darabot a vizivilagbol…

    ZEN!

  3. Azt hiszem, megint kicsit a nehezebb vizek felé evezünk. Szerintem a világon nincs ember, aki egy mondatban el tudná mondani, hogy miért szereti a hobbiját. Minden hobbista idővel új célokat tűz ki maga elé, messzebbről jöjjön haza a postagalamb, magasabb hegycsúcsot másszon meg, szebb fotókat készítsen, és még sorolhatnám. Azt hiszem, ezek a célok azok, amik nagyon fontosak, mert kicsit kiragadnak a való világ sodrásából, és ezekre a pillanatokra önmagunk lehetünk.

    Ha konkrétan az akvarisztikáról beszélünk, akkor ez egy lényegesen nehezebb kérdés. Közrejátszik itt a természet szeretete, de a birtoklási vágy is, egy-egy szebb, színesebb hal, garnéla, növény után. Aztán ott vannak azok a pillanatok, amikor csak ülsz és bámulod a kis víz alatti közösséget, amit te hoztál létre oly nagy gonddal. Ilyenkor egy kicsit Istent játszunk, megteremtünk egy víz alatti világot.

    Az akvarisztika egy másik közeg, nem hiszem hogy hasonlítani lehetne a síeléshez, vagy a postagalamb tartáshoz. Amikor elkezdtük, szerintem mindannyian csak egy szép kis akváriumra vágytunk, de mi ettől már nagyon messze vagyunk. Ilyenkor már nem lehet a miértre sem egy, sem több mondattal válaszolni. De akit egyszer megérint, azt többet nem ereszti…

  4. Sziasztok!
    Miért választottam…Gyerekkoromban apám könyvespolcán találtam egy könyvet.Nézegetni kezdtem,benne a sokféle halfaj leírását.Nem volt színes a könyv,de magam előtt láttam a színeket,a vízalatti világot.Hamarosan ott díszelgett a szobámban az akvárium.Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal művelem ezt a hobbit.Sokszor kezdtem újra és újra.Értek kudarcok,sooook.De valahogy mindig késztetést éreztem,hogy folytassam.
    Sokszor az az érzésem,hogy nem elég nagy az akvárium.Időnként számításokat végzek.Ennyiszer ennyi szer magasság,egyenlő ennyi liter.Ebbe ennyi centi ilyen és ilyen halat lehetne belerakni,a növényekről nem is beszélve.Aztán rájövök , hogy az a 140 liter is mennyi örömöt,gyönyörűséget,élmény okozott már nekem.Vannak órák,hogy csak ülök előtte és megnyugszom.De még vennem kéne ezt azt,fogyóban az eleség,egy hatékonyabb szűrő is jó lenne,egy kis céó,hogy még szebb legyen…….és megyek a halas boltba……

  5. Általános iskolás koromban az egyik legjobb haveromnak voltak halai én meg naponta kiszámoltattam vele, tételesen mennyibe kerülne egy általam elképzelt akvárium. Ezt készségesen meg is tette, de valamiért csak nem valósult meg. Már nem emlékszem, anya nem adott rá pénzt, vagy a boltba nem mertem bemenni. Aztán egy haverom bátyja fertőzött felül és el is adott nekem egy végtelenül egyszerű szettet. Végül a halashoz is bemerészkedtem. nagyon büszke voltam, mikor Zoli bácsi cigiért küldött (Béke poraira!). Úgy éreztem, befogadott, pedig nem hagytam ott nagy összegeket. Ha jól meggondolom, szinte alig valamit, viszont gyakran bejártam kérdezni, nézgelődni, a bolt illatát magamba szívni. Fedetlen, túltelepített, világítatlan 20-30 literes medencém volt havi teljes takarítással. A paleatus mégis leikrázott, ami számomra a csoda volt. Az ikrákból pár nap alatt csak az emlékük maradt, mint ahogy a hűtőben tárolt tubifexből is évek múltával. Azt azért nem felejtem, milyen szaga volt, mikor megérkeztünk a nyaralásból és kiderült, hogy előtte elfelejtettem kidobni. Persze a látogatók arca is tetszett, akiknek a szüleim mutatták, mit kell elviseljenek a hobbim miatt.
    Aztán folyamatosan épült le a dolog, míg végül a fősuliról hazajárva nem bíztam tovább a húgom gondjaira a 8-10 literes Nyassza-sügéres kompozíciót (ezúton is elnézést minden bűnömért).
    4-5 év múlva hazatértem és dolgozni kezdtem, de valahogy ismét motoszkálni kezdett bennem a „halazás”. Majd elmúlik, gondoltam, biztosan csak elhervadt ifjúságom elszáradt leveleit hallom zörögni a felnőtt kor viharában.
    Nem múlt el.
    Újabb 4 év után a karácsonyi lázban mindenki nagy szomorúságára a leendő szett szponzorációját kértem tisztelettel.
    „Hatalmas”, br 96 literes (majdnem SZÁZ!!!) literes összeállítást sikerült mérsékelt áron beszereznem a helyi kereskedőtől. Utólag derült csak ki, hogy a tető csak egy csöves, az is T8 60cm. Csodálkoztam, miért nem úgy alakul a dzsungel, ahogy elképzeltem.
    Tanulópénz kezdőrészlete befizetve.
    Olvsgatva lassan beugrott néhány korábbi információ, melyekbe akár évekkel azelőtt botlottam. Anno el nem tudtam volna képzelni, mire használják az osztrákok a CO2-t. Biztos valami parasztvakítás, gondoltam.
    Ahogy egyre többet olvastam, egyre tudatlanabbnak éreztem magam. Ma ott tartok, hogy letettem a „profi” akvakertészetről. Kísérletezk, mi fér bele a keretembe és nyertem már csatát az algával szemben is, de a háború tart és épp rosszul állok az aktuális csatában.
    Az akváriumok gyarapodnak, bár szinte mindegyik üres, a jobb időket/lehetőségeket várom.
    Sajnos gyakran nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, olyankor bosszankodom. A párom meg is szokta kérdezni: „Akkor minek csinálod?”
    Nem tudja, hogy egy pillanat, amikor úgy érzem, minden klappol, sok mindenért kárpótol.

  6. Szerintem az akvarium általában az introvertált oldalát mutatja az embereknek, főleg ha valamely okbol sepciális, kulonleges oldalát uzi. Viszont a növényes akvárium igen mutatós, látványos, amely tulajdonsága alkalmassá teszi hogy gazdája mások dicséretében fürödjön, különösen akkor amikor hangsulyozza, hogy mennyi munka van benne (extrovertált tulajdonság). Szerintem

Hozzászólás a(z) Csaba bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük