EsszékHírek-Esszék

Miért toporgunk egy helyben?

Sajnos ez egy általánosan leírható megfigyelés. Minden és mindenki egy helyben toporog. Nincs előrelépés. Bemegyek az akvarisztikai boltba és ugyanazt látom, mint 10 évvel ezelőtt. Nincs előrelépés. Kérdem a boltost: Miért? A válasz prózai. Az embereknek nincs pénzük és nincs is másra igény. Ok az elsőt elfogadom. Én is fizetem a frank(ó) hitelemet, de a második kifogást nem tudom elfogadni. Az igényt a boltnak és a boltosnak kell generálni. Ha koszos, büdös és nulla a kínálat, az igény is hasonló lesz. Ha lesz…
Az a vállalkozó, aki „kényszerakvaristaboltot” csinált és a nagyi ül napközben a kasszában, az eleve halálra van ítélve. Ilyen bolt  nem kell az akvaristáknak. Szép lassan ki is kopik/kopott, hisz hiányzik belőle a szakértelem. A másik fajta, szerelemből csinált boltokat viszont jó volna megmenteni. De hogy?

Kéne venni egy nagy levegőt és újra nekiveselkedni egy tiszta takaros bolt kialakításának.

Folyton csak a lassú leépülést látom és ez iszonyatosan kiábrándító. 🙁 Kérdezem a boltost: Mi a baj? Azt mondja, az internet elszívja a forgalmat. Igaza van. Az élet minden területén ez jellemző. Viszont itt már ketté lehet – és kell is – választani a dolgokat.  Az interneten kétféle kereskedő van.

1. Aki csakis az árral versenyez. Nincs, vagy minimális a bérleti díja, nincs alkalmazottja stb. ezért az árrése is kicsi. Minimális a valódi árukészlete, de gyakorlatilag minden fent van a webshopban. Csak azt veszi meg, amire már élő rendelése van. Nincs esélye a növekedésre, mivel ahogy emelkedik a rezsije, a versenyképes árai elvesznek. A vásárló szempontjából jó, de a hobbi legártalmasabb szereplői. Információt nem szolgáltat, reklámra nem költ, mivel ezek hatalmas költségek. (Nem csak a reklám költség. Az információ szolgáltatásba beleölt sokszáz órák is azok.)  Ezek már nem férnének bele az árrésébe. Sajnos ők azok, akik tönkre teszik ezt a hobbit. A sarki boltos, aki 20 éve tenyészti a halakat és az élete a hobbija, szép lassan tönkremegy. Mert sajnos a helyzet az, hogy elmennek a boltba tanácsért, megnézik, megtapogatják a kínálatot, majd egy hangos sóhajtással megköszönik a segítséget és üres szatyorral távoznak. Még aznap este a termék 10-20-30%-kal olcsóbban a vevő virtuális kosarában landol a legolcsóbb helyről.

Vajon mi lesz a sarki boltossal 2-5 év múlva?….Bezár. Mi lesz a szakértelmével, gyakorlati tapasztalatával? Elvész.

2. Sebaj, itt van ez a szuper kifogyhatatlan információbázis, az internet. Majd ott segítséget lehet kérni. Meg is vannak a megfelelő fórumok, csakhogy a szabályozás egy két  fórumon eléggé öngyilkos. Az infót a sarki boltos helyett megkapjuk a fórumon és hozzá a legolcsóbb bolt linkjét is. El sem lehet ennél jobbat képzelni…

Azonban a probléma az, hogy a legolcsóbb webes bolt nem költ semmilyen marketingre. Nem fér bele az árrésbe. Az a néhány szerencsétlen akvarisztikai cég, aki egy ilyen fórumot életben tart, széttárt karokkal áll és nem érti, hogy mi történt az emberekkel? Havonta egészen súlyos összegeket költenek a közösség építésre (fórum) és a kassza mégsem csörög.

Bizony, valahol 100 Ft-al olcsóbb a Siporax… A lelkes, segítőkész netes szakik pedig már felkutatták és szájról-szájra adják a legolcsóbb hely kilincsét (hehe ez aztán a metafóra…) Észre sem veszik, hogy mekkora kárt okoznak.

Mert mi lesz az ilyen fórummal 2-5 év múlva? Bezár, mert a hirdetők elpártolnak tőle. Minek hirdessen, ha a hozzászólások hemzsegnek a 100 Ft-al olcsóbb bolt nevétől?!

3. Sebaj, itt van ez a fórum, ahol moderálják azokat a linkeket, akik nem támogatják a közösséget. Hohó, de ez sok embernek nem tetszik. Reklámfórum! Kiáltják. Pedig ez az egyetlen kiút kérem szépen. Aki hozzátesz az megkapja ami neki jár. Nyugaton a példa működik. Nyugaton az akvarisztika működik. Nem mondom hogy ott minden tökéletes, de szemmel láthatóan, ott nem egy helyben toporgás van.

Más.

Import-hal, magyar-hal. Fontos, igen, hogy legyenek magyar tenyésztők és legyenek szép magyar halak. Itt van azonban egy dolog, amiről nem beszél senki. Hatékonyság. Sajnos itthon, a pincében tenyésztett halak „előállítási” költsége jóval magasabb, mint bárhol, ahol ipari szinten tenyésztenek halakat. Mi lehet akkor a kiút? Olcsóbbat nem tud csinálni, ez szinte biztos. Csináljon akkor szebbet! Jó-jó könnyű mondani, de csak ezt látom kiútnak. Rangot kell szereznie, mint tenyésztő. Remek példák erre a kutyatenyésztők. Tele van az ország nagyon jó minőségű tenyészkutyákkal, tenyésztőkkel. Meg is élnek belőle sokan. A kutyakiállítások remek alkalmak a megmérettetésekre és a nagyközönség előtti bemutatkozásra.

Igen ám, de az a baj, hogy nincs itthon verseny, kiállítás ahol a tenyésztők megmutathatják mijük van. Az évente 2x szervezett börzék nem erről szólnak. Csupán piacteret biztosít, semmi egyéb. Nincs egy szervezet, aki a tenyésztőkkel foglalkozna. Nincs egy weboldal, ahol bemutathatnák a portékát. Mert ugye a jó bornak is kell a cégér, mondja a mondás. Amíg ez a része nem kezd el működni, addig ne várjunk  ebben sem változást.

Szerintem…

Szerintetek?


Hogy tetszett?

Tetszett
0
Imádtam
0
Nem is tudom...
0

You may also like

18 Comments

  1. Gondolatok tételesen: 🙂

    1. Elkeserítő – de reálisnak tűnik – a gondolatmeneted. Nem csodálkoznék, ha a termékeket fizikailag alig lehetne majd megtekinteni 10-15 év múlva. A gondolatot folytatva, a mintaboltok, vagy az ingyenes mintapéldányok időszaka is következhet, amikor leginkább a gyártó érdekelt abban, hogy a termékeit a felhasználó ne csak képeken lássa. Hiszen a vásárló akkor is előnyben fogja részesíteni azt a TERMÉKET, amelyet már látott a polcon. (hangsúlyozottan nem keményen brandingelt termékekről beszélek)
    2. Namost a weben lévő boltoknál szerintem egyértelműen termékspecifikus az ügy. Ha tudom, hogy egy Tag Heuer órát akarok venni, akkor megkeresem azt a site-ot, amelyik a legolcsóbban kínálja. Nehéz elképzelni, hogy egy boltos, vagy másik weboldal a vásárláshoz annyi plusszt tudna hozzátenni. Engem lehet, hogy megvettek már akkor, mikor szponzorálták a Forma 1-et. (tehát a kereskedőnek kicsi a szerepe)
    Ha viszont új autót akarok venni, akkor már bonyolódik az ügy: egyrészt a neten bőségesen van információ. Mind gyárak, profik és felhasználók által. Tegyük fel, hogy kiigazodom köztük, és megtalálom azt az egy vagy kettő típust, ami tetszik. Viszont mindannyian tudjuk, hogy az autóvásárlás nem ér véget az autó szalonból való elhozatalával. Tehát igenis szükségem lesz még arra az EMBERRE. Fontos, hogy megismerjem; hogy bízzak benne. Tehát ilyen esetben egy sima vásárlás inkább hasonlít egy üzleti viszonyra.
    3. És a legutolsó gondolathoz kapcsolódik a reklámfórum kérdéskör is. Engem nem zavar, hogy reklámfórum, amíg jól érzem magam benne. Amíg nem óriásplakátként tolják a terméket az arcomba, hanem inkább az érdeklődésemet felkeltve és fenntartva. Megintcsak – bizalom és jóérzés témakör.

    Lenne véleményem az import hal- magyar hal témakörében is, de arról túl nehéz politikamentesen beszélni. 🙂

  2. Rájöttem, hogy a hosszú okfejtésem miatt (bocs) a poszt lényegi részére nem reagáltam.
    Szerintem a kereskedő lassú leépülése megegyezik az azonos munkahelyből adódó egyhangúsággal, közönnyel.
    Ugyanakkor a lényegi különbség, hogy a munkahelyeken sokkal kevésbé érezni a versenyt. A fiatal kapitalizmusunknak hála, még nem tanultuk meg, hogy a felszínen maradni csak folyamatos megújulással lehet. (pedig milyen elcsépelt mondat ez).
    Talán csak bízhatunk benne, hogy a marketing a végén csak meghozza az eredményét, és azok maradnak fent, aki a termék eladáson kívül még egy kis jóérzést is okozott a vásárlásnál (vagy előtte, utána).
    Vélemény?

  3. Nos. Szerintem (is) magával az ágazattal van baj, egészen pontosan a kereskedelmi részével. Az akvarisztikának a fogyasztók körében van nagyobb kultúrája (pedig…- lásd lejjebb majd) és nem az eladók körében.
    Nincsenek arányban a lelkes vásárlók a lelkes eladókkal. Az hogy helyenként van egy-egy eldugott de lelkes öreg, az már rég kevés, csak a számuk miatt is halálra vannak ítélve. Amiket itt leírtál egyeseknek (egyes eladóknak, kereskedéseknek) talán feleszmélésre jó.
    Megoldás? Nos ha már kitalálták hogy igen kéne költeni marketingre és „tudatosításra” is, az már valami, de az sem mindegy, hogy hogyan.

    A megoldás: együtt!

    Nagyon odafigyelve, hogy a kartelesedést azért elkerüljék, a jó ízlés, az erkölcs és a törvények nevében, de sok mindent együtt. Hogy mikre gondolok? legfőképpen természetesen, _rendezvényekre_, általánosabb, nem termékre kihegyezett marketing megmozdulásra, hiszen, ha többen vagyunk, akkor többet tudunk rá költeni. Nem? De. És itt is kicsit benne van az, hogy „hiszen az eladó felelőssége a megfelelő tájékoztatás”.

    Az a helyzet, hogy az eladó rétegnek _közös érdeke_ – kezdve az icipici peca-díszhal boltosoktól egészen a webshoposokig -, hogy az emberek fejében kicsit reformálni kell az akvarisztikát.
    Az is gond, hogy a magyar tudatban ez az akvarisztika: veszek 5 db. guppit a 6 éves gyerekemnek.
    Ez nem is lenne baj, de nincs tovább. Itt a vége.
    És feljebb még erre írtam, hogy ez a nagyobb kultúra.. (de itt igazából arra gondolok, hogy azért a fórumokon látszik, hogy vannak azért olyan akik többet akarnak)
    …És ezért gondolom azt, hogy az akvarisztika (halas/növényes) még very expandable 😉
    Lenne piaca, ha lenne kínálata és marketingje. Mint ahogy ez a postban meg is van írva. (Eh. ezek szerint leírtam ugyanazt… : )

    Még azt is el tudom képzelni, hogy egyetlen egy darab jól kitalált tv reklám megdobná a forgalmat, teszem azt 120-130%-al. Pedig ugye milyen idegenül hangzik, hogy „akvarisztikai reklám a tv-ben”.

    Eh.. Egyelőre per-pill még én sem tudom elképzelni 😉

  4. A fórumokkal kapcsolatban vitatkoznék. Voltak, vannak önálló, magánszemélyek kezdeményezésébõl indult fórumok. Ezek profit nélkül, kedvtelésbõl, mindenki hasznára szolgálóan mûködtek. Aztán bejött az üzlet, néhány vállalkozás meglátta a hasznot bennük, és elkezdõdött a tulajdonosok cseréje.
    Innentõl már számít, hogy ki, és mit ír a fórumra, és kik azok akik oda írkálnak, és kik, akik a tulajdonosváltással el is tûnnek onnan.

    Ma egy fórumot üzemeltetni nem nagy dolog, évi 10-20e Ft-ért megfelelõ méretû és sebességû helyet lehet az interneten bérelni, és a baráti társaságból 1-2 eszesebb embert fel lehet kérni, hogy segítsen moderátorként. Pár ember összedobja a hely és a domain árát, és mehet. Jó pár ilyen példa volt/van, és jól mûködnek.

    A reklámfórumoknak is van létjogosultságuk. Néhány vállalkozásnak van ilyen -ugye. Ott csak az a jó, amit a tulajdonos vállalkozás forgalmaz. Ez el is fogadható, de nem árt, ha az ember tisztában van ezzel. Ezek a helyek nem adnak teljes rálátást az akvarisztikára, erõsen korlátozzák az ajánlott (és a szerintük egyedüli üdvözítõ) megoldásokat. Amik lehetnek akár a legjobbak is,de nem feltétlenül. Ezeken a fórumokon vannak olyan tagok, akik így, vagy úgy érdekeltek az üzletben -ez természetes-, és ezek a tagok általában köztiszteletnek örvendenek, szakértelmük miatt. Egy pici ráhatás, rábeszélés, vagy -amolyan Csernus féle- direktben kendõzetlenül a szemébe mondva a delikvensnek máris elhiszi, hogy csakis a tulaj boltjában kapható termékek/élõlényekkel lehet megfelelõ megoldást csinálni, és minden más rossz, és csak szerencsével mûködhet.

    Az Internettel pedig az a baj, hogy sosem tudhatod, hogy ha egy hozzászólást olvasod, hogy az mennyire valós. Persze egy idõ után, kiismerve a közösséget az ember tudja, hogy kinek hihet, és kiben bízhat meg. És itt jön ezeknek az embereknek a felelõssége, hogy mit tanácsolnak. A legjobb, ha azt tanácsolja a kérdezõnek, ami szerinte a legjobb. Ennél már rosszabb, ha nem tanácsol semmit, nem válaszol, mintha észre sem venné a kérdést, vagy ha válaszol, akkor nem csak azt veszi figyelembe, ami a legjobb, hanem azt is, ami az üzleti érdeke, és a kettõ közös halmazát mondja el. Ami még mindig nem baj. Baj akkor van, ha nem a szerinte legjobb megoldást tanácsolja, hanem azt, amit az üzleti érdeke kíván. Szerencsére ilyenek talán nincsenek is.

    A kis boltok vége egyrészrõl az Internet, másrészrõl a nagyobb boltok megjelenése, valamint a szakértelem hiánya. Bizony, sok olyan kis bolt megy, aki a nagyon mélyreható szakértelmének köszönhetõen talpon marad, mert van néhány, vagy akár csak 1 olyan terméke (ezek általában élõlények), amit csak õ forgalmaz, amihez olyan szinten ért, ahogy szinte senki más.
    Jó pár boltot láttam mûködni és megszûnni. Már sosem tudhatjuk meg, hogy vajon az igényesség hiánya miatt -csak a kommersz termékeket árulta, és nem is akart továbblépni-, vagy egyszerûen a sima piaci változások miatt ment tönkre. Gyanítom, hogy ahogy leírtad, egy igényesebb, fejlõdni akaró bolt sokkal jobban talpon maradhat, mint egy egyszerû beszürkült. Remélem, sok ilyen fejlõdõ, igényes bolt lesz, ahová szívesen térhetünk be, akár csak nézelõdni – de elõbb-utóbb venni is valamit.

    Én úgy látom, hogy fejlõdik az akvarisztika itthon, egyre több ága indul be, és fejlõdik, és ez húzza magával a keresletet, ami a kínálatot is bõvíti idõvel. A nyugat messze van, és messze is marad, de az irány talán jó.

  5. Érdekes, amit írsz Atti, és persze igaz is. Az elmúlt időszakban, mióta üzletvezetőnek tanulok, rengeteget gondolkoztam már ennek az egész „akvarisztikai egy helyben toporgásnak” a mizériáján.
    Ugyebár a kereskedőnek úgy kellene gondolkoznia, hogy ha van kereslet valamire, akkor azt kell kínálni. Azonban ez gyakran nem valósul meg, anyagi okok, lustaság, hozzá nem értés miatt. Avagy megvalósul, a fent említett 5 guppi, és egy műanyag koponya társaságában. Ez ugyan kinek a hibája? Egyaránt az egyes kereskedőké, egyaránt a kedves fogyasztóké is. Innentől kezdve meg ugye a bizonyos ördögi kör.
    Ami szintén fontos, és érdekes, hogy a kereskedőnek igenis befolyásolnia kell a fogyasztó igényeit, mert ebből él meg. Ez magában foglalja ugye a tiszta, rendes helység, a hozzáértő kiszolgálás, a jó benyomás, a megfelelő termék kiválasztásában való segítség, majd később a vevő ezzel való elégedettsége.
    A környezetemben azt veszem észre, (és nem csak az akvarisztikai/ kisállat kereskedésekben), hogy az eladók, a boltok üzemeltetői elfásultak.
    Ebben nagyban benne van a fent emlegetett politika is, hiszen az adók, meg az áfák, meg a többi finomság mindenre jó, csak arra nem hogy megkönnyítse a kereskedő életét. Ezt a megkeseredettséget viszont megkapja a vevő is, emiatt nem tér vissza, vagy ritkábban. Ez is egy 28-as csapdája.
    Szomorú a helyzet, de bízni mindenképpen bízom abban, hogy van még esély a magyar akvarisztikai hobby felvirágzására. Ezt bizonyítják a szép IAPLC helyezések, és az, hogy egyre több magyar jelenik meg a külföldi versenyeken.

  6. Szia Ati!

    Valóban évek óta megfigyelhető az egy helyben toporgás, én igazából csak 4-5 éve kísérem jobban figyelemmel az „akvarisztikai ágazatot”, de ez idő alatt szerintem lényegi előremozdulás nem történt. Nyilván mindkét fél (vásárló és kereskedő) hibája közrejátszik abban, hogy ez így alakul.

    A kereskedelmi részét nem ismerem, de ami számomra lejön, hogy az „átlag vásárlónak” nincs igénye az előrelépésre, az a réteg akinek lenne az marginális, nyilván millió és egy oka van annak, hogy ez miért van így.

    Amit viszont én is nagyon hiányolok, az egy olyan szervezet, ami összefogná a magyar akvarisztikát, de nem csak virtuálisan, hanem a valódi életben is. Nincsenek előadások, találkozók, megmozdulások… Szerintem ha lenne egy ilyen szerveződés, lényegesen könnyebb lenne a fejlődés is.

  7. Szia Máté:
    „…A fiatal kapitalizmusunknak hála, még nem tanultuk meg, hogy a felszínen maradni csak folyamatos megújulással lehet…” Tényleg elcsépelt, de tényleg igaz 🙂
    A többi meglátásod is jogos. A brand-eknek maguknak kéne szabályozni az eladási árakat a piacon. Aki túl olcsón adja, azt figyelmeztetni kell. Tudok olyan gyártót, aki egy csomó túl nagy akció miatt 3. felszólítás után kizárta az ügyfélköréből a kereskedőt. Ezzel védte a többi kereskedőt. Neki ez sokkal fontosabb, minthogy egyvalaki eladjon. Neki az a fontos, hogy sok helyen elérhető legyen az áru max 10-20% áreltéréssel.

  8. Someday:
    Valóban. Igazad van, hogy a rendezvények, a közös programok sokat dobnának a dolgok jó irányba alakulásán. Sajnos színvonalas rendezvényhez nagyon sok pénz kell. És még több szervezés. A saját akvakertész versenyünkből érezzük, hogy a nagy márkák akarnak valamennyit áldozni az ilyen rendezvényekre, ha színvonalasnak és kellően „forgalmasnak” érzik. Magyarul, a befektetett marketing pénz várhatóan visszajön, mert elég sok emberhez pozitív üzenet jut el a szponzorról.
    A másik gondolat, hogy a laikusok által az akvarisztikáról kialakított képét meg kéne változtatni, szintén jogos. De persze itt megint visszakanyarodunk oda, hogy mit látnak a büdös, koszos pinceboltban, amit halasboltnak hívnak…

  9. Azt,hogy miért toporgunk egy helyben én elsősorban nem a lekességben,a megújulási kézségben,vagy az adók mértékében keresem.

    Az emberek fejében,lelkében van nagy zűrzavar magyarhonban,s ez kihat mindenre,legyen az kertészet,akvarisztika,vagy épp lakberendezés.

    Nézzünk csak körül az utcán.Kosz,mocsok ,igénytelenség.Miért?Nincs pénz rendbetenni,mondják az illetékesek.Ok.ezt még le is nyelném,ha elhinném.
    De továbbmegyek.Jé,de szép park,milyen szépen felújították!Igényes,szép,példaértékű.De meddig?Egy talán két év és lepusztul,lepusztítják.Miért?Miért ez az igénytelenség?Miért dobálja el a dekket az anyuka a játszótéren?Ott ahol a gyereke játszik.

    És amiért nem becsülik meg a szépet az emberek az utcán,azért nem érdekli őket a szép,a változás máshol sem.Az egész beteg lelkületet tetézi a mindig mindenhol jelen lévő pénztelenség is.

    A média bezárja,elkábítja és irányítja az emberek java részét.Ezt vegyed ezt csináld ezt egyed,ezt igyad.Láttál te a TV2-n természetfilmet?Olyan nihil van az emberek lelkében,hogy én nem is csodálkozom azon,hogy le sem tojják az igényes akvarisztikát.(ami nem csak pénz kérdése lenne)

    S,ha a boltos is „hasonszőrűen” igénytelen,már be is zárult a kör.
    Kell hozzá még egy lusta érdektelen eladó alkalmazott és kész az általad vázolt recept.

    Kertészként azt hittem,hogy majd a nagy „váltás”után végre betör hazánkba is egy kis kertkultúra.Hát,kicsit csalódtam.Az átlagember még mindig „tuját,karácsonyfát”,meg muskátlit keres.Halottak napján meg krizantémot.Akinek meg telik azt meg nem érdekli,milyen növény,hova kerül,milyen lesz teljes pompájában.Csináld meg nekem szépre,aztán kifizetem.Meg ápold is mert nekem nincs időm erre.Nagy,nagy tisztelet a kivételeknek!!

    Egy picike része az életnek az akvarisztika.Hobbi.Hobbi más országokban.Nálunk még leakadtunk a lakberendezési tárgy titulusnál……

    Én őszintén remélem,hogy egyszer eljön az az idő,amikor a lelkek is rendbe lesznek ebben az országban,ahol nem lesz „zsenánt”felszedni a kutyánk kakiját a parkból,ahol az emberek a saját szépérzékükből adódóan fognak áldozni e nemes hobbira is.
    A kereskedők követni fogják a keresletet,ebben biztos vagyok.De addig…..

  10. Pancser:
    Köszi az észrevételt! Azonban már az első mondatnál felmerül bennem a kérdés. Vajon ha kedvtelésből csinál egy fórumot valaki, akkor miért adja el? Talán mert az elején úgy gondolja, hogy 10-20ezerből fent lehet tartani. e egy komolyan hízó fórumot sajnos sokkal drágább működtetni. Hosszú ideje működő példát nem nagyon tudok. (persze ettől függetlenül biztos van)
    A „reklámfórumban” az a jó, hogy nyílt lapokkal játszik. Nincs bújtatott ember. Érdeke, hogy azt ajánlja ami jó is, mert a fórumon nem csak a pozitív vélemény megy gyorsan, hanem a negatív is. Az a szponzor, aki csak a hasznot nézi, hamar feketelistára kerül. 2010-ben már mindenki el tudja dönteni, hogy mi a reklám és mi nem. Nagyon jó példa erre az épp felnövő generáció. A hagyományos marketing totál hatástalan rájuk. Amióta az eszüket tudják a reklámok közt élnek. Már rég megtanulták szűrni az infót.
    „…Én úgy látom, hogy fejlõdik az akvarisztika itthon, egyre több ága indul be, és fejlődik, és ez húzza magával a keresletet, ami a kínálatot is bõvíti idõvel…” —- De mikor már?! 😀

  11. Luna:
    Ismét egy igen fontos probléma, amit felhoztál. A gazdasági helyzet semmilyen szempontból nem kedvez egy ilyen kisvállalkozásnak. Saját tapasztalat, hogy semmi támogatás és hatalmas adók amik szorongatják a tisztességes vállalkozókat.
    És itt egy újabb probléma látszik körvonalazódni. A zavarosban halászók (hehe ez is milyen találó ide… 🙂 ) és a tisztességes kereskedő. Sajnos épp tegnap hallottam egy kereskedőt panaszkodni, hogy nem messze tőle egy kereskedő mennyi szabálytalan dolgot követ el. Majd széttárja a kezét és azt mondja. Nála ezért tud 60.- Forint lenni a neonhal…

  12. Szia Pisti!
    Valóban, minél magasabbra emeljük az igényt, annál jobban nőnek a költségek. Ezt pedig itthon kevesen és egyre kevesebben tehetik meg. Mégis meg kell mutatni, hogy ez a hobbi nem csak gömbakváriumból és aranyhalból áll. Igen, tény, hogy sok az olyan belépő ebbe a hobbiba, aki azért ezt választja a gyereknek, mert nem kell sétáltatni és nem is büdös, meg nem harap. Erre a rétegre is külön kéne valami olyan oktatást (füzet, prosi, könyv, net, vagy csak simán az eladó 10 perces gyorstalpalója) kitalálni, ami könnyedén bevezeti őket a komolyabb akvarisztikába. Ok. elfogadom, hogy az ilyen vásárlók alapból nem akarnak nagyon belemélyedni, de ha 10-ből 3 mégis belemegy a kézhez kapott anyagok miatt, a hobbi mélyébe, akkor már 3-al többen leszünk.
    A nyilvánosság, amit a hozzászólásod második részében is írsz elengedhetetlen. Igenis kell évente 5-6 olyan esemény, ahol – akár valamilyen más esemény mellett – az akvarisztika is megjelenik. Csak ki szervezze meg? Ki finanszírozza? Ahogy látom, ez lelkesedésből nem megy. Max 1-2 alkalom és után a lelkesedés elszáll. Ezért kell belevinni a pénzt (sajnos).

  13. Hát igen. Én úgy látom, hogy itt mindenki jól lát. Csak mindenki kicsit más szemszögből.
    A tenyésztő, a kereskedő, a hobbista, a fórumtulajdonos, szponzor, stb. Ezek mind más szemszögek. De hol a laikus? És miért nincs laikus? Na, szóval furcsa dolog ez, több irányból kellene nézni, összefogva. Mert máshogy nem megy. Problémánk akkor van, ha gyártunk magunknak. Ez is egy évek alatt szépen megérlelődött probléma.

    A kereskedős vonalra visszatérve. Azért nem mindegy, hogy ki mekkorában játszik. Lehet kicsit csalni a kiskapukkal, de ehhez megint komoly szakemberek kellenek, vagy lehet nagyot csalni, ahogy kifér a csövön. Kockázatértékelés. Én viszont szívesebben veszek drágább neonhalat, szép tiszta környezetben, kedves, segítőkész eladótól 200-ért.

    Itt azért hozzá kell fűzni a témához azt is, hogy itt többnyire „tartós fogyasztási cikkek”-ről beszélünk. Neonhal se kell két naponta, meg szűrő sem. Halkaja eladásból meg nem lehet megélni na. Hagyom is ezt a témát, mert órákig tudnék róla regélni, de sejtem hogy senkit sem érdekel.

    Azért jó látni, hogy te is és Viktor is írtok ilyesmikről néha, mert néha látni kell a problémát ahhoz, hogy felismerjük. Szerintem legalábbis fontos. A mi szemünk már nyílik, hátha nyílik másé is ezek után.

  14. „A nyilvánosság, amit a hozzászólásod második részében is írsz elengedhetetlen. Igenis kell évente 5-6 olyan esemény, ahol – akár valamilyen más esemény mellett – az akvarisztika is megjelenik. Csak ki szervezze meg? Ki finanszírozza? Ahogy látom, ez lelkesedésből nem megy. Max 1-2 alkalom és után a lelkesedés elszáll. Ezért kell belevinni a pénzt (sajnos).”

    Én is hasonló véleményen vagyok, nagyjából ezt a témát boncolgattam korábban az egyik AME díszhalbörze kapcsán (bocs, de linkelek, most nincs türelmem kimásolgatni a lényeget): http://www.akvakertesz.hu/viewtopic.php?f=26&t=809&p=14142&hilit=any%C3%A1z%C3%A1st#p14142

  15. Zsotyi:
    „…Az emberek fejében,lelkében van nagy zűrzavar magyarhonban..”
    „…Én őszintén remélem,hogy egyszer eljön az az idő,amikor a lelkek is rendbe lesznek ebben az országban,ahol nem lesz “zsenánt”felszedni a kutyánk kakiját a parkból,ahol az emberek a saját szépérzékükből adódóan fognak áldozni e nemes hobbira is….”

    Bakker én ennyit nem tudok várni. 20 éve teszünk rendet. Lesz rend?
    Ha kimegyek külföldre és ott azt látom, hogy felszedik a kutyaszart, én is felszedem, mert látom, hogy ez a szokás és valóban belátom, hogy jobb ez így. Egyébként sokszor külföldön is csak durva szankciókkal lehet a (rossz) szokásokat megváltoztatni. De annyira durvákkal, hogy a jómódúnak is fáj.(súlyos pénzbüntik pl. gyorshajtás stb.)

    „…A kereskedők követni fogják a keresletet,ebben biztos vagyok.De addig…..”
    Épp ez a bajom, hogy a kereskedők csak követni akarják a keresletet. Ez hiba. Így marad az egyhelyben toporgás, esetleg a mások által generált fogyasztói igények miatt egy lassssúúú növekedés.

  16. „mikor már” ?
    Majd szépen lassan…
    Minap egy idősebb kollégámmal beszélgettem, és kiábrándult mosollyal az arcán mondta nekem, hogy neki gyerek kora óta azt mondják, hogy még most egy picit össze kell húzni a nadrágszíjat, de aztán elindulunk felfelé, és jó lesz! Csak ezt a pár évet kell még kibírni. Az „öreg” ezt hallja 40 éve… Persze sok minden lassan azért jobb lett, de az alapvető változásokhoz mindig nagyon sok idő kell. Majd szépen lassan a „magyar gondolkodásmód” is megváltozik, de sajnos én attól tartok, hogy már nem az én életemben.

    / -Terinéni várja már a világvégét?
    – Gyermekem, nincs énnékem arra időm, hogy azt várjam,
    az aprójószágot el kell látni! …/

    Usztics Mátyás – Terinéni
    Azt javaslom nektek, hogy amíg a kereskedők követni kezdik a keresletet, addig lássátok el az „aprójószágot”! … Olyan lassú változásban vagyunk, amit egyhelyben toporgásnak érzünk. Szerintem míg toporgunk, csináljunk valami hasznosat is! 🙂

  17. Engem az szomorított el a legjobban amikor be mentem abba a kisállat kereskedésbe ahol már fél éve nem voltam és a felső részen ugyanolyan büdös volt mint fél éve, az alsó részen sem volt jobb a halak össze vissza voltak rakva, pl ki van írva hogy Paradicsomhal a helyén pedig Guppik vannak, és talán minden másdik akváriumban volt döglött hal, az Eladó pedig fent beszélgetett a barátnőjével,nem nagyon érdekelte az állatok állapota,és elég bunkó is volt,SAJNOS eddig azért nem zárt be mert nincs konkurenciája.

  18. Teljes mértékbe egyetértek. fel kell hívni az emberek figyelmét, az akvarisztikára. Bemegy egy átlagember (én Komárom Esztergom megyéből vagyok és nagyjából összes kereskedőt bejártam kivéve Győr és Komárom felé.)egy kiskereskedésbe, hát nekem se jönne meg a kedvem az akvarisztikához, sőt elmegy. Szörnyű ami van. Egy átlag ember nem is tudja elképzelni ezt szépnek. Egy átlag ember nem fog fórumozni h 4 guppit mivel etesse. És nincs is elképzelése h mit lehet kihozni akár 4 guppiból és és egyéb akár természetbe beszerzett dologból. Mindenképp, először 1 hatalmas rendezvényt kéne szervezni ahol az összes nagyobb gyártót meg kéne hívni, akár tenyésztőket is akik a minőségre mennek. És ha tényleg szponzorálják, vagy csak bérlik a standjukat, a médiát kell megragadni !! ha sokan vannak a résztvevők, szponzorok kiállítók, akkor már a médiát is be kell vonni, tudom rengeteg pénz, de ha egy reklámot meg lehet fizetni az az összes gyártónak sponzornak rengeteg plusz vásárlót jelent ahogy írtátok. És ha már elterjed hogy az „ország egyik legnagyobb, legnagyszabásúbb akvarisztikai kiállítása lesz, akkor hiradó, és reggeli rádiómüsorok is meg szoktak említeni hasonló rendezvényeket „teljesen ingyen” akár még támogatnák is egy két jó szóval,ha tudunk érvelni jól, és nem zárnám ki h pályázati úton is tudnánk pénzt szerezni a promocióra, fejlesztés néven. Mert ha sok kis rendezvénnyel kezdenénk, akkor megint csak a már aktív célközönséget érnénk el. Egy reklám nagyon sikeres lehet, lásd egyik telefonos hálozat reklámja: romeo a fekete aranyhal, nem egy embernél láttam utána gömbakváriumba fekete aranyhalat. Mindenképp először egy nagy rendezvénnyel kéne kezdeni utána, már mindenki lázba égne. De ez rengeteg szervezés, és nem kevés pénzbe kerül, de mindenképp a morált kell megváltoztatni, felhívni a figyelmet. Ha esetleg ezt megtudnánk szervezni fellendülne az akvarisztika. Nagyba kell gondolkodni,tudom beszélni könnyű róla, és egy demagóg szöveg, egyedül nem is lehet ezt létrehozni, de ha valaki belefog, én segítek mindenbe amibe tudok.

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük