Milánói kiruccanás

Néhány napja érkeztem vissza egy pár napos olaszországi körutazásról. Sok köze nem volt az akvarisztikához, de természetesen tettem róla, hogy legyen 🙂

Az úgy kezdődött, hogy nem figyeltem oda, hogy mire mondok igent… Mennem kellett hát feleségem már már Interzoos magasságokig magasztalt lakberendezési kiállítására Milánóba. Sebaj, legalább megyek világot látni. Azt pedig szeretek.

A cél mintegy 1100 kilóméterre volt a házunktól. Útközben sokmindent láttunk. Tengert Triestnél

Közel három órás egyhelyben állást az A4-es autópályán…

Itt jegyzem meg, hogy Garminékat csókoltatom. Olyan útvonalakat tervezett, hogy égnek állt a hajam. Hiába volt rajta 2009-es frissítés a Szlovén szakasz felét és az Olasz atópálya egyharmadát szerinte a szántóföldön tettük meg. Érkezési időnkre is olyan időpontot adott meg, mintha Seremetyevóba igyekeztünk volna…

Végül azért csak megérkeztünk. A szállásunk Milánótól 30 km-re, egy hihetetlenül kellemes mikroklímájú helyen, hatalmas hegyekkel körbevett kristálytiszta tó partján volt.

A környezet tényleg festői volt. A szállástól 200 méterre egy dísznövény kertészetben ilyen csodák voltak.

A vicc az, hogy a környező házak kertjeiben ennél szebbeket is láttam. Na de irány a kiállítás.

A milánói közlekedés káosz. Hozzá vagyok szokva a pesti tötymörgéshez, de az semmi ehhez képest. Minden nap 1 óra be, 1 óra ki volt az út minimum. Lépésben…

A kiállítás, egy a BNV-nél kb. ötször nagyobb területen volt. Többszáz kiállítóval, fényűzőbbnél fényűzőbb standokkal.

Bár nem vagyok nagy szakértő, az feltűnt, hogy a jelen kor bútor divatja két irányba megy el. A minimalista és a barokk stílus felé.

Igazából a bulibb kiállítók engem jobban megfogtak, bár ezekből kevés volt. A többiek mind nagyon komolyan vették a kiállítást. Volt például vízálló bőr ülőgarnitúra.

Vagy nálam a NO1. egy vállfákból készített csillár.

A Swarowsky tehén.

Ültessünk növényt a falba! Tök jó ötlet, de a locsolással gond lehet.

Az ismeretlen pályakezdő designerek közt láttam ezt a „mindent megfogó” fogast.

A gyűrődés mentes zakók és ingek titka

Végül a leglazább felfedezésre váró designer 🙂

A kiállítást két nap alatt tudtuk nagyjából körbe járni úgy, hogy sok helyre csak bekukkantottunk. Megmondom őszintén, nem lettem volna lelkes végig, ha az indulás előtti este nem kaptam volna Viktortól egy mailt a milánói akvarista boltok címeivel 😉

Meg is látogattam Luigi-t Monzában. A boltja igen tetszetős volt. Tengeri, édesvízi, növényes, sügeres, minden volt nála.

Na ezért már megérte kijönni. Egyébként a bolt mellett volt egy másik boltja Luiginek, ahol kutyás macskás dolgokat árult. Ez a kutyafekhely volt a kedvencem 🙂

Az öt napos kiruccanás hamar elszállt. Hazafelé még fotóztam egy Iwagumit,

Egy Bonsai-t Seiryu kővel:

Egy kis Milánót:

De most ismét újra itt. A legnagyobb észrevételem, hogy Olaszországban nincs válság! Nem erről szól a híradó, az emberek mosolyognak, egymást ölelgetik, lapogatják. Van pénzük, nem nyomasztja őket az X5-ös BMW törlesztőjének emelkedése (ami persze nem is emelkedett), őrült módon vezetnek autópályán, de a főútvonalon és a városban betartják a kreszt. (Mondjuk mérnek is a fakabátok szinte minden bokor mögött.)

Sebaj. Mint George Orwell Állatfarmjában Bandi, az igásló, majd én is még keményebben dolgozom és majd egyszer én is úgy fogok élni, mint ők …