Mutasd a házad, megmondom ki vagy

Jó kis mondás, kicsit kicsavarva mindenfélére rá lehet húzni. Most, az alábbi post főhőseire, a remeterákokra (Pagurus bernhardus) illik remekül. A remeterák az egyetlen olyan rákfaj, amely nem növeszt páncélt, hanem megüresedett csigaházakat, kagylóhéjakat vesz birtokba. Aki járt már tengerparton, biztos találkozott is már velük.

A történet jó néhány évvel ezelőtt kezdődött. Új-zélandi tengerbiológusok kérésére, teljesen átlátszó üvegből készítettek csigaházat. Abban reménykedtek, hogy a remeterák beleköltözik és ezután kiválóan tudják majd a viselkedésüket vizsgálni. A legnagyobb meglepetésükre, 1 hét után a rákok úgy döntöttek, hogy saját „ósdi” csigaházukat, menő üvegtekervényre cserélik. A kutatók álma valóra vált, mivel a rákok önszántukból másztak bele átlátszó otthonukba.

Ilyenkor elgondolkozom, hogy a tudomány oltárán feláldozva, bohócot csinálunk egy állatból. De a saját lelkiismeretemet is azzal nyugtatom, hogy minél többet tudunk meg egy faj viselkedéséről, életmódjáról, annál könnyebben tudjuk őket megvédeni saját fajunktól. Tehát rendben, legyen. Ha üvegzseb, hát üvegzseb.

Azonban itt jön az amikor a tudomány, – bár nem tehet róla –  de megmutatja sötét oldalát. A tökéletesen csigaház alakúra formázott otthonok eladható termékké váltak. Mert ki ne szeretne saját tengeri akváriumába egy átlátszó csigaházban grasszáló remeterákot…?

És ha már lúd, legyen kövér. Tessék kérem aranyozott házat is venni, mert az még menőbb!

Csak hogy mindenkinek nyilvánvalóvá váljon a biznisz lényege, a remeterákok bizonyos időközönként kinövik régi otthonukat és nagyobb után néz.nek Tehát szükség lesz egy nagyobb, drágább otthonra….

A leleményes cég, rengeteg méretben gyárt csigaházat. A snassz üveg ház 12 dolcsi, de a menő arany, vagy platina ház már komoly 60 dolcsi…

De kell-e ezen egy percig is rágódni? A rákokkal semmi rossz nem történik, hisz önszántukból másznak bele. Akkor most hogy van ez…?