Vizes csemegék

Rétimajor

Nézegettem a blogot és megdöbbenve tapasztaltam, hogy halakról még nem is írtam. Megosztom hát a hosszú hétvégén megejtett pecázásom történetét. Végül is ez is halakról szól… 🙂

A telefont negyed ötre állítottam be. Fél óra elég lesz, hogy összeszedjem magam. Háromnegyedre RáczJózsihoz kell érnem. Negyed órát kések és rendben leszek. Gondoltam este.

Hajnali háromnegyed négy. A gyerek üvölt… Ezt nem lehet megszokni. Próbálok magamhoz térni, nem nagyon megy. A sötétben tapogatózva megkeresem a cumiját és a szájába nyomom. Csend.

Fogalmam sincs mit csináljak. Van fél órám a telefonos ébresztésig. Semmire sem jó ez a fél óra. A kihasználhatatlan idő súlya elviselhetetlen álmosságot hoz. Visszafekszem. Azonnal elkezd üvölteni a telefon. Dehisz még csak most csuktam be a szemem! Gyűlölöm ezt a villámalvást. Még fáradtabb lettem. Menni kell, a haverok már várnak.

A cél Rétimajor. Még sötét van mire odaérünk. A város zaját vándormadarak éktelen ordibálása váltja fel. Azért ezt meg tudnám szokni.

Lassan elkezd derengeni, a nap is előtűnik a fák mögül és láthatóvá válnak a hatalmas tórendszer körvonalai.

 

Elfoglaljuk állásainkat és nekilátunk a felszerelések összeszerelésének. Józsi, a pecás cimborám mindig tudja a tutit. Ide epres Tímár etető kell, mondja előző nap a telefonban. Vettem hát gyorsan sárga Milo Bremet. Ha a pirosra esküszik, akkor a sárga lesz a jó 🙂

Ha esetleg nem mondtam volna, a pecához elég hasonlóan viszonyulok, mint az akvarisztikához. Ennek is a finom, precíz, modern vállfaját űzöm. Sőt, hogy pontos legyek, ezt már régebb óta űzöm így, mint az akvarisztikát. A lőállásom úgy van kialakítva, hogy minden a kezem ügyében legyen.

Az alapozó etetést olyan 25 méterre csúzliztam be, egy helyre. Ide fogom az úszós (match) botot bedobni.

Mindent úgy csináltam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Jött is az első kapás. Meg van! Egy szép kis dévér éhezett meg a horgon felkínált csontira.

Nem lesz itt gond. Már ment is a többiek felé az ugratás. Nemhiába no, akinek van otthon akváriuma, azt könnyebben megtalálják a halak. Bár ne lett volna ekkor a mellényem. Innentől fogva, egy kanyi mozdításom nem volt. Két iszonyatosan hosszú óra múlva, megunva a teljes kapástalanságot RáczJózsi, Tibi, Peti  és Abdul haverom  átnyergelt a mögöttünk lévő tóhoz. Őket igazolta, hogy szinte percenként volt kapásuk és gyönyörű pisztrángokat akasztottak. Nagyon engem sem, meg Józsit sem kellett noszogatni, már vittük is a botjainkat, a pisztrángfogás reményében. A kis szépségek nem is hagytak minket cserben. Hihetetlenül élvezetes a fárasztásuk, főleg karcsú, lágy botokkal.

Kevés olyan halat ismerek, ami így tud kűzdeni és ennyi trükköt ismer a menekülés reményében.

A délelőtt remek hangulatban telt. Mivel mind a hatunknak sikerült egymáshoz viszonylag közel leülni, ezért folyamatosan ment az egymás ugratása. Azonban a nagy-tó pontyai csak nem akartak horgainkra kapni. A dél közeledtével egyre többünknek fordult meg a fejében, hogy milyen jól esne egy tál meleg kaja. Ezért egy szusszanásnyi esélyt hagyva a halaknak, ebédelni mentünk.

Az ebédre várva volt időnk alaposabban szemügyre venni a helyet. Tiszta, takaros és lépten nyomon a tanyasi élet emlékét őrző tárgyakra bukkantunk.

Nem hiába volt telt ház. Rajtunk kívül még sok embert megfogott ennek a helynek a varázsa.

Engem leginkább még a fellelhető vízinövények érdekeltek. Volt itt mázsaszámra Piscia stratiotes(Kagylótutaj)

Ceratophillum submersum (Érdes tócsagaz), Nimphaea (Tavirózsa)

Rannunculus flammula (Réti boglárka)

A horgászati lehetőség, csak egy apró része a vállalkozásnak. Mivel a tórendszer a vándormadarak egyik legkedveltebb pihenőhelye, ezért rengeteg természetfotós és madárkedvelő természetbúvár jár ide. Persze a fő bevételt a halneveldék adják.

Visszatérve az ebédhez, helyi szokás, hogy megkérdezik az összes vendéget, hogy hogyan szólítsák és onnantól fogva a vendéget a pincérhölgyek az általa megadott néven nevezik. Egy paraszthajszálon múlt, hogy nem hosszúbotos Nigronak hívattam magam. (természetesen a 13 méteres rakósbotomra célzok) 🙂

Az ebéd során RáczJózsinak volt egy kisebb afférja a pincérhölggyel, aki ezután már csak kimérten Rácz Úrnak szólította. A részletek nem fontosak, a lényeg, hogy a pincérnőnek volt igaza. 🙂

A jóízűen elfogyasztott ebéd után visszatértünk a horgászhelyeinkehez. Épp a délutáni sziesztára készültem fel, amikor a nagytóba behajított feeder (fenekező) botom spicce megmozdult. No ennek fele sem tréfa gondoltam és bevágtam. Csodák csodája, a bot végén hal rugdalózott. Mégis van hal ebben a tóban. Nem sokkal később, egy gyönyörű 1,5 kg-os potykát tereltem a szákba.

Ezután mintha kicserélték volna a tavat. Kapás, kapást követett. Sorra jöttek a szebbnél-szebb pontyok.

Biztos a széljárás, de a többieknek nem nagyon volt kapásuk. Tibi egy határozott bevágása alkalmával így is kétrészes botot csinált a teleszkópos botjából, nem kis derültséget okozva ezzel nekünk.

A harmadik pontyom után már kezdtek zúgolódni. A negyedik fotózásakor már tettlegességig fajultak a dolgok.

A tettes Rácz úr volt, van róla fényképes bizonyítékom! Természetesen ez a kis színjáték nem tudott kizökkenteni és további négy pontyot fogtam.

A másik Józsi, végső elkeseredésében, tanácsért jött hozzám. Hogyan tudna ő is halat fogni? A barát bajban is barát, segítettem neki. Előkaptam a táskám legmélyéről a legtitkosabb aromámat és felajánlottam neki. Boldogan elfogadta.

Sajnos egy kapása sem volt a szuper, vér illatú csaliaromában áztatott pelletre. Be kell vallanom töredelmesen, hogy még eddig nekem sem… 🙂

Két kapásomhoz nem nagyon volt közöm, mert szinte azonnal megtéptek. Egy mondás szerint a meg nem fogott halak mérete, hazáig négyzetesen növekszik. És valóban, otthon az asszonynak gőzmozdony erejű fenevadakról számoltam be.
Az őszi pecák legnagyobb hátránya, hogy a nap, szinte egy csettintésre nyugodni tér. Ez a nap is egy csettintésre véget ért. Fáradtan, de jókedvűen mentünk haza. Viszlát Rétimajor, jövünk máskor is!

Hogy tetszett?

Tetszett
0
Imádtam
0
Nem is tudom...
0

You may also like

12 Comments

  1. Szép írás, és ezek szerint egy szép nap. 🙂
    Nekem már régen nem volt lehetőségem ilyesmire, bár én csak nagyon kezdő sport ho-ho vagyok. Rétimajorban én is jártam egyszer, de nem annyira fogta meg a fantáziámat, mert nem túl sok hallal találkoztunk. Úgy látszik te tudod a trükköt. 😀 Gyönyörűek a képek is.

  2. Szia Nigro!
    Mindig tudsz meglepetést okozni.Azért a cikkből kiderült hogy a felszerelésed sem egy közép kategória.Tehát ezt a hobbit is hasonló igényességgel űzöd.
    Mi a 3 napot a Tiszán töltöttük, csukákat és harcsákat üldözve.De sajnos csak két kisebb csukát sikerült zsákmányolnunk.Ha legközelebb mentek ide szívesen csatlakoznánk.

    Üdv:Zumi

  3. Szia Nigro!!! Mi is ma voltunk horgászni, hajnali kelés gyönyör idő mehet a peca, Dunavarsány–>Moby-dick tó!!! ITt mindig fogunk halat, Ma is 25ponyt volt a fogás igaz melletünk 40DB pontyot fogott egy csapat, 4 bottal indult a peca 2 Matchbot úszósnak fogtunk is vele szépen pontyot olyan 4-6 Db-ot, fenekezőn is szépen fogtuk sorba a halakat, Én is előbb horgásztam mint akvarizáltam… Nagyon szép és eredményes nap volt nálunk. NEked is GRT a fogáshoz. Love peca és akvárium 😀

  4. Ezekszerint három horgász olvasóm már van. 🙂

  5. Szia Nigro!

    Mondtam hogy ne àruld el senkinek hogy èn vagyok a legügyesebb teleszkòpos botból, lengöspicces botot kèszìtö ember.
    Ez egy ùj technika, ès szabadalmaztatni akarom.
    Nagyon zsìr a cikked. Màr egyszer kèrdeztem,de lehetek a haverod? 😀

  6. Persze Tibikém. Lehetünk haverok. Legközelebb hozhatod is a cuccom. 🙂

  7. Piros Tímár a tuti, minek Neked ellenség ha van Barátod ugye Pecás Józsi???????

  8. Pecàs Jòzsi? Hi hi. Hallod ezt Nigró? Looser ,betlIzös Jòzsi. Hìvjuk ìgy misu69! 😀 😀

  9. Nigró az a ülőke nem olcs!!!!! 😀 Walter bácsinál voltál már a Buyway-nél???? MI volt eddig a legnagyobb halad?

  10. Walternél voltam már. Sőt, pont itt Rétimajorban, pecáztunk is együtt, meg a Cseh Lacikával. (Van is cikk róla az októberi Magyarhorgászban. A fotót róluk én csináltam. 😉 )

  11. A Magyarhorgászt szoktam olvasni és a rétimajoros, Cseh Lacis cikket is. Én is „törzsvásárlók” vagyunk a Walterland-ben.. Onnan a a 2 Matchbot is meg az egyik fenekező. Mi mint írtam Dunavarsányban voltunk, a tó a Rukkel-tó után közetlenül van, szép hely itt fogtam eddig legnagyobb halamat egy 11,5 kilós harcsát meg egy 4,5 kilós pontyot…. Szép hely és nem is drága…

  12. Valamikor meglessük! 🙂

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük