EsszékVizes csemegék

Robert…

Robertet régről, – mikor még taxizott – ismertem. A minap összefutottunk egy füstös kocsmában. Kérdezte, hogy mi újság. Mondom semmi. Aztán beugrott, hogy volt neki régen akváriuma.

Be is dobom a kérdést. Meg van még az aki? Persze. Jött a válasz. Na akkor lesz egy közös témánk. Gondoltam magamban. Rendeltünk még egy kört és elkezdtünk „halazni”.

Szó szót követett és Robertről egyre inkább kiderült, hogy az akváriumot hasonló intenzitással takarítja, mint a hűtőszekrényt. Évente egyszer. Nono! Mondom. Az bizony nem jó a halaknak.

Nála bírják mondja és megrántja a vállát.

De nem hagyom annyiban. – De mégis, mi lenne, ha most egy kicsit sűrűbbre vennéd a vízcserét?

– Mennyire?-  Kérdi és riadtan néz át a két félig üres korsó felett.

Mondom neki,- Hát mondjuk heti 50%.

Arca egy percig kifejezéstelen marad. Majd kajánul rám vigyorog.

– Teee! Teee! Te viccelsz velem igaz? – kérdezte

– Nem. Komolyan gondoltam! – válaszoltam és igyekeztem komolynak is látszani. – A szűrőt is évente takarítod? – kontráztam

– Persze!  -jött a megdöbbentő válasz

– Na akkor holnap elmegyek hozzád és gatyába rázzuk azt az akit.

Másnap reggel ott is voltam nála. Fel voltam fegyverkezve. Vízteszt, vízleszívó, algakaparó, stb.

Na lássuk a beteget felkiáltással, beléptem az ajtón. Az akvárium a nappaliban állt. Néhány vitorláshal, egy hatalmas pleco és két gurámi úszkált a kb 300 literes akváriumban.

– Szép nagyok.  – Mondtam, mert más hirtelen nem jutott eszembe. Egy hatalmas Echinodorus képviselte a növényzetet. Az aljzat nagyszemű folyami kavics volt. A világítást két 30W-os neon adta, amik legalább 3 éve működtek.

A szűrőben a szivacs egy  iszaptömbbe tömörödött. A flow szinte nulla volt. Ez nagy szűrést nem csinált…- jegyeztem meg – Csoda, hogy nem égett le a motor… – mondtam és átmostam egy vödörben, melybe  az akvárium vízéből vettem.

A víz pH-ját lemértem, 6,9.  KH 10. No akkor vízcsere. Elvégeztem egy 50%-os vízcserét. Használtam vízkezelőt. Az üvegről lekapartam az algát.

A víz pH-ja 8,6 lett a KH marad 10.

A víz sokkal szebb lett. Jó volt ránézni az akira.

– Na látod ennyi volt! – mondtam Robertnek – Nézd, milyen boldogan kapkodják a kopoltyúikat a friss vízben a halak. 😉

Fogtam a cókmókom és elvonultam.

Másnap csörög a telefon. Látom Robert az. Mosoly az arcomon, hátradőlök és fogadom a hívást.

– Na mi van kisapám? Valamelyik vitorlás leikrázott? – Tréfálkozok. Azonban a vonal túlvégén feszült csend.

– Kinyírtad a halaimat! Reggelre mind vagy kiugrott, vagy megdöglött!  – Üvöltött.

Elsápadtam. Kevesen élték túl, amikor Robert mérges.

 

Nyeltem egy nagyot és egy „mindjárt visszahívlakot” hebegtem. Nagy bajban vagyok.

A feladat a következő. Miért pusztult el az összes hal? Ha helyes válasz jön, Robert nem tekeri ki a nyakam.;)

Hogy tetszett?

Tetszett
0
Imádtam
0
Nem is tudom...
0

You may also like

18 Comments

  1. Na vajon? 😀
    Ugye ezt nem kérdezed halál komolyan? 😀

  2. Ha mégis halál komoly lenne:
    A víz cserével, és a szűrő egyidejű pucolásával bakot lőttél. Nem is kicsit. Az 50%-os vízcserével egy igen durva vízminőségi változást okoztál, gondolok itt a víz pH értékére, ami talán nem is lett volna olyan nagy gond, hiszem azt a 100% cserénél is túlélték ezek a szerencsétlenül járt jószágok. Gondolom a vízcsere alatt a mulmot is leszívtad az aljzatról, amivel átmozgattad azt valamennyire, ami épp elég ahhoz, hogy egy hirtelen ammónia-spike alakuljon ki, nem is beszélve az egyéb mérgező dolgokról, amit egy hal ürüléke tartalmaz bomlás után. Ezek a dolgok szépen megülnek a dunakavicsban, lebomlanak, és gázzá (is) alakulnak, és apró bubik formájában megreked egy részük. Na, te ezeket eresztetted szabadjára.
    Egy 100%-os cserénél ez a veszély nem áll fent (ellentétben az összes többivel), mivel az aljzatot ilyenkor teljesen át szokták mosni, nem teljes mértékben friss (az előző „állott vízből” és friss víz keverékéből) vízzel töltik fel az akváriumot (bár előfordul olyan is, aki teljesen friss vízzel cserél, mégis működik, ez meg már talán leginkább szerencse kérdése…), így megmarad valamennyi a bacikból, amelyek azonnal hadrendbe is állhatnak, így (elméletben) nem keletkezik hirtelen ammónia-spike.
    Az a kopoltyú kapkopdás valószínűleg nem a boldogság jele volt… 🙁

  3. Csak 50 %-ot cseréltem. A 100% csere nem tudom, hogy jön ide, de gondolom arra gondolsz, hogy Robert évente egyszer 100 %-ot cserélhetett. És ha belegondolok igazad van a 100%-os okfejtésben, de az ok, kicsit most más. 😉
    Alapjában véve azonban jó felé kapiskálsz.
    A történet és a szereplők is kitalált személyek. Az esetleges hasonlóság a véletlen műve 🙂

  4. Szerintem ammónia, pár erősebb sav, oxigénhiány valamitől. Más ötletem nincs 🙁

  5. Elszoktak a halak a vízmozgástól, eltunyult testük nem tudta felvenni a harcot a flow ellen 🙂

  6. Kinyírtad az összes bacit a szűrőben, mert megnövelted az áramlást. Olyan bacik voltak benne amik kis áramláson alakulnak ki.

  7. Amúgy is a 8.6-os PH nem sok egy kicsit? Az már jó lúgos.

  8. Van a közelünkben egy halas, a barátaimmal csak Halálbrigádnak nevezzük a T. családot, akik az üzletet működtetik. Ami nyomorultságot el tudtok képzelni, az van náluk, sarokban negyvenszer negyvenes ketrecben vagy öt csincsilla, vad ganajdombok között mászkáló mókusok, hörcsögök egybetéve… fekete vízből próbálják nyújtogatni nyakukat az ékszerteknősök a levegő felé.. A halak meg hát, vadul algás húszliteresekben, amikben a víz sárgás, persze fajtákat jól egybeömlesztve.. Mindegy, szóval a kezeit levágná az ember legszívesebben a pasasnak. A környék hozzájár állateledelt venni, rosszul vok mikor be kell mennem oda segíteni cipekedni az ősöknek. Hogy a hosszú sztorit befejezzem.. mikor gyerek voltam, ez már akkor is megvolt, és a legelső akiba a halakat onnan válogatták be nekem ill. én magamnak. Tudjátok h tőle vannak a legöregebb halaim?.. Komoly, nekem senki se hiszi el hogy a vitorlásom már hét éves és tőle van, hogy a márnák nagy része tőle, szintén öt-hat évesek, a legöregebb harcsáim, dánióim tőle..
    Ezzel szemben a legszebb, látszólag szépen karbantartott kisállatboltból nem is merek már venni, kétszer hullottak el tőle vett állataim..
    Na most erre mondjon vki vmi okosat. Véletlen lenne?.. de ennyiszer és ekkora?!..

  9. Én 2 dologra tudok gondolni:
    1. A PH ugrás nem tetszett a Vitorlásoknak, ők amúgy is a lágyabb vizet szeretik.
    2. A KH nem változott? Akkor Robertnél nem is kemény a víz. 🙂 No persze itt csak a karbonát keménységről esett szó, az összekménységről nem. És ekkor arra gondolok, hogy mivel nem tudjuk a pontos gH változást, talán az okozott sokkot a halaknak?

  10. QUETZALMADAAR! Szerintem a halakban jó erős immunrendszer fejlődött ki, a Halálbrigádnál töltött idő alatt, és az új kellemes körülményekhez vígan alkalmazkodtak. Nincs is jobb, egy stresszmentes, vidám mosolygós halnál 🙂

  11. Az elmúlt 30 évben sok ilyen ritkán takarított, szinte 0 technikájú akváriumot láttam. Azért a fő jellemzői ezeknek, hogy a megmaradt növények és halak a szívósabb fajtából valók, mennyiségük kevés. Kialakult egy biológiai egyensúly hosszútávon, mely stabil marad addig, míg nem nyúlnak hozzá, az élőlények alkalmazkodtak a körülményekhez.
    Nagy akváriumokban ez gyorsabban kialakul és stabilabb.
    Hát ez a stabilítás szűnt meg a vízcserével, a halakat többszörös stressz érte (vízminőség változás, bolygatás, ammónia, és nitrit növekedés)

  12. Nato: az tuti:)
    Nzolival értek egyet.. én is láttam már sok ilyet, van egy ismerősöm, annak kb 100 lityós aksija van, fűtés nincs, kb amióta megvan neki az aki, kétszer ha kitakarította és kb öt éve „tartja” őket.. A felhozatal: két páncélosharcsa, egy mindent túlélő xifó, és egy óriási plekó, aki szerencsétlen meg se tud fordulni a medencében. Szerzett egy boltból aranyhalakat, mert hogy „olyan szépek voltak és az üzlet is olyan tisztának tűnt, bár elég drágák voltak a halak..” Mondanom se kell h két nap alatt megadta magát majdnem az összes aranyhal, az ötből egy maradt. Úgyh érdekes dolog a halak próbálkozása az életben maradás felé.. Annyit azért el kell mondanom h aktív szenes belsőszűrés van az akiban, viszont öt éve tuti nem volt cserélve benne a szén, pucolva meg nagyon ritkán.
    De várom a tudományos megoldást a rejtélyre:)

  13. Nem nem, mind tévedtek!!!
    A baj az volt, hogy Robert csak félig itta ki a sörét ***

  14. Hogy ez nem jutott eszembe?! Hát persze! Én is vízcsere előtt állok (a több mint 20 centis hóból megtömtem a vödreimet 🙂 ), de én előtte megiszom a söröm normálisan! Sőt! ne mondja senki, hogy „slendrián” vagyok, iszok kettőt… 🙂

  15. Nos. A megoldás: a pH emelkedés és az ammónia (NH3)/ammónium(NH4+) arányváltozás volt.
    Mivel a szűrő nem tudta normálisan ellátni a feladatát, szinte 0 biológiai szűrést végzett ezért gyűlhetett fel sok ammónium.
    Fontos tudni, hogy savas környezetben szinte csak az ammónium (NH4+) van jelen, ami a növények (és az algák) szempontjából mellékes, mivel ezt is tudják hasznosítani, azonban a halakra nem mérgező.
    A megemelkedett pH az NH3/NH4+ arányt az igen mérgező ammónia (NH3) irányába tolta el, ami szinte azonnal leölte az állományt.

    Ui:
    Robertet meghívtam még egy korsóra és gondosan ügyeltem, hogy kiigya a sörét 🙂

  16. Érdekes dolgot tapasztaltam a legutóbbi vízcserém óta!
    Most első ízben csináltam úgy 40-50%-os vízcserét hóléből.
    Vasárnap csináltam, és tegnap estére már feltűnt, hogy szokatlanul tiszta a vízem. Nem sárgult be, ahogy szokott, hanem gyönyörű színtelen, „steril” maradt… mintha az algák se éreznék olyan jól magukat most… lehet megúszom a Blackout-ot is? Pedig tervezem… Aszem gyűjtök még hólét, és holnap is csinálok egy 40%-os cserét…

  17. Ha a lúgos vízben nagy gond az ammónia, akkor mindenkinek szerencséje van, aki savas vízben akvarizál/akvakertészkedik, és pechje, aki lúgosban.

    Ezek szerint nem is kell olyan kiemelkedően jó szûrés a savas akváriumokban, mert az ammónium nem annyira káros, és szép lassan lebontja a szûrõ. Akinek meg lúgos van, az szûrhet mint a meszes,hogy az ammónia minél gyorsabban eltűnjön.
    Már csak azt nem tudom, hogy kik akvarizálnak lúgos vízben.

  18. Lúgos vízben az afrikai sügeresek akvarizálnak leginkább, de sok példa van még lúgos vízre. Sajnos az ammónium ugyan nem káros a halakra, de az algák ugyanannyira szeretik. Úgyhogy szűrni kell és jól 😉

Hozzászólás a(z) Palugyay István (pi) bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük